2010. december 3., péntek

Programajánló december 7-re

Helyszín: Tranzit Art Café
1116 Budapest, Kosztolányi Dezső tér – Bukarest utca,
+36 1 209 30 70, www.tranzitcafe.com


ATYA CSAK EGY VAN

Vallásközi párbeszéd programsorozat a Tranzit Art Café-ban

Az Ázsia-Európa Találkozó (ASEM) vallásközi párbeszéd kezdeményezéséhez kapcsolódóan a thaiföldi kormány vallásközi kulturális fotópályázatot hirdetett, “Igen, mi hiszünk a vallásközi párbeszédben” címmel, amely a kultúrák közötti, vallási és társadalmi kérdésekre fókuszált. A beérkezett anyagokból válogatás készült, melyet a Tranzit Art Café-ban mutatunk be 2010. december 7. és Vízkereszt között.

A fotókiállítás mellett filmeket vetítünk és kerekasztal-beszélgetést szervezünk, célunk a vallási sokszínűség bemutatása.

Megnyitó: 2010. december 7. kedd este 7.00 óra. Tranzit Art Café
XI. kerület, Ulászló Bukarest utca sarok (a Kosztolányi Dezső térnél)

A fotókiállítást és az eseménysorozatot a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára Rétvári Bence és főosztályvezetője nyitja meg.

A megnyitóbeszédeket követően indul a kerekasztal-beszélgetés.
Résztvevők:
• Kiss Ulrich jezsuita szerzetes
• Radnóti Zoltán rabbi
• Sóskuti Zoltán református lelkész
• Sulok Zoltán Magyarországi Iszlám Egyház elnöke
• Tornóczky Gusztáv a Krisna-tudatú Hívők kommunikációs igazgatója
Moderátor: Cser Zoltán a Tan Kapuja Buddhista Főiskola megbízott előadója

Az eseményhez kapcsolódó filmvetítések:
• december 4. Babett lakomája (G. Axel)
• december 13. Ádám almái (A. T. Jensen)
• december 18. Mosiuer Ibrahim és a Korán virágai (F. Dupeyron)
• december 20. Kundun (M. Scorsese)
• december 27. Jákob rabbi kalandjai (G. Oury)
A filmvetítések 19 órakor kezdődnek.

A belépés minden programra ingyenes!

2010. november 12., péntek

Bhakti Klub - Képes beszámoló

A kedves fogadtatás után szép komolyan indult beszélgetésünk a Bhakti Klubban a gyermek (ill. szülei) első lépéseitől a vallási közösség felé.

Szó esett a felnőtté válást jelző hitbeli döntésekről és a házasság Istenre irányuló finom rezdüléseiről.

Miközben mi a fejünket kapkodtuk, a klubtagok figyelmes érdeklődéssel fogadták az újabb és újabb szempontokat az egyes témákhoz.

2010. november 3., szerda

Bhakti Klub - november 9.

A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola rendszeres kulturális estje a Bhakti Klub, amelynek vendégei a Vallásközi Párbeszéd Társasága tagjai lesznek a november kilencedikei alkalommal.

A különböző vallások előadói a hívők életútját fogják bemutatni saját vallási hagyományukon belül, a születéstől a családalapításig (születés utáni szentségek, fiatalkori beavatások, esküvő).

Előadók:
Abdul-Fattah Munif - arabista, fordító és iszlámszakértő
Fináli Gábor - zsidó közösségi vezető
Govardhana dász (Tornóczky Gusztáv) - Krisna-hívő teológus
Koczóhné Járay Erzsébet - tanár, bahá'í hívő
Dr. Nagypál Szabolcs - római katolikus teológus
Rozs-Nagy Szilvia - evangélikus lelkész
Moderátor:
Maharáni déví dászí (Banyár Magdolna)

Helyszín:
1062 Budapest, Andrássy út 53. I. em. 1., 22-es kapucsengő
Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola

Időpont:
2010 november 9. (kedd), 18:00 óra
A szervezők szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt!

2010. október 21., csütörtök

Szúfi történet - A három igazság


A szúfikat igazságkeresőknek is nevezik, ahol igazság alatt az igazi valóság ismeretét értik. Egy tudatlan s irigy zsarnok egy nap elhatározta, hogy birtokába kerül a Tudásnak: ő volt Roderigo, a spanyol Murcia nagyura. Úgy vélte, rákényszerítheti a tarragónai Omár el-Alawit, hogy elmondja neki az Igazságot.

A bölcset letartóztatták s az udvarba szállították. A zsarnok azt mondta neki:
− Azt parancsolom, hogy az Igazságot, amelyet tudsz, mondd el nekem, mégpedig érthető szavakkal, különben elveszíted életed.
A bölcs azt felelte:
− Vajon megtartjátok a nemesi udvarban az általános szokást, hogy ha egy letartóztatott igazat válaszol egy kérdésre, s az igazság nem bizonyítja rá bűnösségét, akkor elengedik?
− Úgy van − mondta a zsarnok.
− Mindannyiótokat, akik itt jelen vagytok, arra kérlek, hogy legyetek ennek tanúi, az úr becsületére − mondta a bölcs −, most pedig nemcsak egyetlen igazságot, hanem rögtön hármat fogok elmondani.
− Meg kell győződnünk arról − mondta a zsarnok −, hogy amit mondasz, valóban igaz. A kijelentéseid bizonyítékokkal kell alátámasztanod.
− Egy ekkora úrnak, mint te − mondta a bölcs −, akinek nemcsak egy, hanem három igazságot is el lehet mondani, olyan igazságokkal is szolgálhatunk, amelyek maguktól értetődnek.
A zsarnok nagyon örült e bóknak.
− Az első igazság − mondta a szúfi −, hogy én Omár vagyok, a tarragónai szúfi. A második, hogy beleegyeztél, hogy elengedsz, amennyiben az igazságot mondom. A harmadik pedig, hogy te az igazságból csak éppen annyit akarsz tudni, amennyit még megértesz.

E szavaknak akkora volt a hatása, hogy a zsarnok kénytelen volt a bölcset szabadon engedni.
Gyűjtötte Idries Shah. Magyarra átültette Nagypál Szabolcs. Kép innét.

2010. október 7., csütörtök

Kerekasztal a BMK-ban

A Budapesti Művelődési Központ tisztelettel meghívja Önt a Világvallások – vallásvilágok rendezvénysorozat keretében a felekezeti kultúrákról szervezett KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS-re.

Téma: Milyen szerepet tölthetnek be, milyen alternatívát, segítséget, lehetőségeket nyújtanak ma a XXI. századi ember életében a különböző vallások?

Időpont: 2010. október 7. csütörtök 16.00 óra.
Helyszín: Budapesti Művelődési Központ (Budapest XI. ker., Etele út 55.)
A beszélgetést rögzíti a PAX Televízió. A beszélgetés élőben is meghallgatható, azonban előzetes bejelentkezéshez kötött.

Résztvevők:
dr. Nagypál Szabolcs, római katolikus teológus;
Cser Zoltán, A Tan Kapuja Buddhista Egyház tanára;
Fináli Gábor, rabbiképző, a dél-pesti körzet vallási vezetője
Anwar Klára, Magyarországi Muszlimok Egyháza, vallásjogász;
Govardhana das (Tornóczky Gusztáv) lelkész;

Moderátor: dr. Bányai Ferenc egyetemi docens (ELTE).

2010. szeptember 27., hétfő

Teremtésvédelem hete

A keresztény egyházak 2010. szeptember 26-tól október 3-ig tartják a Teremtésvédelem Hetét, hogy tudatosítsák a teremtett világ iránti felelősségünket.

Kép innét.

2010. szeptember 5., vasárnap

Krisna megjelenésének (születésének) napja - Dzsánmásztámi

Szeptember 2-án volt Krisna megjelenési napja ebben a világban, mely a hindul számára egy közös nagy ünnep.

A Dzsánmásztámi fesztivál Krisna megjelenésének (születésének) az ünnepe. A hagyomány szerint Krisna körülbelül ötezer éve született Mathurában. Az ünnepség részeként a hívek éjfélig böjtölnek, mivel Krisna ekkor jelent meg. A templomokat feldíszítik, Krisna faragott szobrát (múrtiját) pedig egy különleges, nyilvános ceremónia keretei között megfürdetik (abhisék). Krisna ilyenkor tejben, joghurtban, ghíben, mézben, valamint olyan vízben fürdik, amelyet valamely szent folyóból, például a Jamunából vagy a Gangeszből hoztak. Nagyon kedvezőnek tekintik, ha valaki részt vesz ezen az ünnepen. Az "abhisék" után végezetül egy különlegesen szép, új ruhát ajánlanak fel Krisna formájának.
Ezt az ünnepet Vrindávanában - ahol Krisna a gyermekkorát töltötte - és India-szerte minden Krisna-templomban gondosan kidolgozott rendszer szerint ünneplik meg. A templomok általában színdarabokat és táncokat szerveznek, amelyek az Úr Krisna különböző kedvteléseit jelenítik meg, s éjfélkor nagy oltári imádságot (áratít) tartanak.
Krisna templomaiban ez a Bhadra hónap (augusztus-szeptember) két hetének 8. napjára eső nap a leglátogatottabb az év során. Krisna megjelenésének örömteli eseményére Magyarországon egész napos ünnepléssel emlékeznek a Krisna-hívõk a somogyvámosi Krisna-völgyben. Zene, tánc, elõadások egészen éjfélig, majd pedig lakoma a megszentelt ételekbõl képezik a programot.

2010. szeptember 4., szombat

Ramadán

Kép innét.
Már az Iszlám előtt is bevett gyakorlat volt, hogy az emberek időről időre elvonultak a Mekka körüli hegyekbe, ahová nem ért el a külvilág zaja. Mohamed (Allah dícsérete és békéje legyen vele) is nagyra értékelte a magányt és az ősi hagyománynak megfelelően elvonult a Mekka külvárosaitól nem messze található Hira-hegy barlangjába. Vitt magával élelmet és napokat töltött ott Isten imádatával. Majd hazatért, de előfordult, hogy újból élelmet vett magához és visszatért magánya színterére. Gyakran megesett vele, hogy az elvonulás helyéhez közeledve hangokat hallott: „Béke legyen veled, ó, Allah Küldötte!” Mivel nem látott senkit, olyan volt, mintha a szavak egy fából, vagy kőből jöttek volna. Az elvonulás hagyományos hónapja a Ramadán volt.
Amikor Mohamed 40 éves lett, Ramadán vége felé egy éjszaka eljött hozzá Gábriel angyal (béke legyen vele) ember formájában a barlangba és azt mondta neki: „Olvass!”
Ő azt felelte: „Nem tudok én olvasni.”
Erre ahogy később Mohamed visszaemlékezett: „Az angyal átölelt és addig szorított, hogy már alig bírtam elviselni. Aztán elengedett és azt mondta: olvass! Én pedig azt feleltem, nem tudok olvasni. Akkor újra az ölelésébe szorított és amikor a szorítás elérte tűrőképességem határát, ismét elengedett és azt mondta: olvass! Én pedig azt feleltem, hogy nem tudok olvasni.
Harmadszor is magához szorított, aztán elengedett és azt mondta: „Olvass Urad nevében, Aki teremtett,Vérrögből teremtette az embert.Olvass: és Urad a Legkegyelmesebb,Ő, aki toll által tanít,Megtanítja az embernek, amit nem tudott.”(Korán 96:1-5)
Mohamed az angyal után ismételte ezeket a szavakat, aki ezután otthagyta őt. Később így írta le az érzést: „mintha a szavakat a szívemre írták volna.” Ezzel kezdetét vette a 23 éven át tartó kinyilatkoztatás. Ezért a Ramadán nekünk, muszlimoknak a legszentebb hónap.
.
A Ramadán hónapnak más különlegességei is vannak: Allah Küldötte (Allah dícsérete és békéje legyen vele) azt mondta: „Amikor megkezdődik a Ramadán, megnyílnak a Paradicsom kapui, és bezárulnak a Pokol kapui, és a sátánok leláncoltatnak.” Ez azt jelenti, hogy minden rossz amit ebben a hónapban cselekszünk a saját bensőnkből jön, hiszen a sátánok akik máskor sugallják a bűn elkövetését nem tudnak a közelünkbe férkőzni.
.
Ramadánban volt a badri csata, amikor Allah győzelemre vitte az Iszlámot. Ebben a hónapban volt Mekka meghódítása is a Medinába való kivándorlást követően, amely után az emberek seregestől csatlakoztak az Iszlámhoz.
.
Ramadán az iszlám év 9-ik hónapja. Az iszlám naptár a hónapokat a Hold változó pozíciója alapján számolja, így a Ramadán mindig kb. 11 nappal hamarabb kezdődik az előző évhez képest. A Ramadán kezdete az újhold észlelésével kezdődik. Ha valamelyik országban egyértelműen látják az újholdat, a muszlim tudósok többsége szerint mindenhol elkezdődik a Ramadán, hiszen Mohamed Próféta az egész közösségnek mondta: „Böjtöljetek, ha meglátjátok és szakítsátok meg böjtölésetek, ha ismét meglátjátok.”
.
Amikor eljön a Ramadán hónapja, mi muszlimok végig böjtöljük azt, hiszen Allah előírta nekünk: „Ti hívők! Előiratott nektek a böjtölés, amiként előiratott azoknak, akik előttetek éltek. Talán istenfélők lesztek.” (Korán 2:183) A Ramadán havi böjt kötelező számunkra, hiszen a vallásunk egyik pillére. Böjtöléskor tartózkodunk az ételektől, italoktól, a házasélettől és persze a káros szenvedélyektől (melyek minden más időszakban is tilosak) hajnalhasadástól napnyugtáig. Szándékosan megfeledkezünk vágyainkról, szükségleteinkről, ezzel tanúságot teszünk arról, hogy Isten parancsa magasabb minden emberi törekvésnél. A böjttel hálánkat is kifejezzük Allahnak, amiért leküldte nekünk Útmutatását a Koránt, amely segít megtalálni az igaz utat és járni azon.
.
A böjt "jutalmai": Amikor jóllakottak vagyunk, a nyelvünk, a szemeink, a kezeink, a testünk intim részei „éheznek”, ám a böjt távol tart minket mindezen vágyainktól és megóv a rossz cselekedetektől. Amikor a böjt során éhség gyötör bennünket, megtanuljuk tisztelni a szegényeket és könyörületet tanúsítani irántuk, hiszen így nem csak hallunk róluk, hanem saját magunkon tapasztaljuk meg, hogyan éreznek nap mint nap. A böjt ahhoz is hozzásegít, hogy megtanuljunk türelmesnek lenni. Ramadán hónapban világszerte egyszerre böjtölünk muszlim testvéreinkkel, ami az Ummah (a föld muszlimjainak közössége) egységét erősíti. A böjt a sátán legyőzéséhez vezet.
.
A Ramadán havi böjt minden muszlimnak kötelező, nőnek és férfinak egyaránt, aki megfelel a feltételeknek, vagyis mentálisan és fizikailag alkalmas a böjtölésre, megfelelő életkorú, vagyis elérte a pubertás, vagy a szellemi érettség korát, ami kb. 15 éves korban kezdődik.
.
Azokban az esetekben, amikor egy muszlim utazik, beteg, vagy akinek gyógyulását károsítaná a böjt, várandós, gyermekágyas, vagy szoptatós anya, menstruáló nő, vagy olyanok a körülmények, hogy csak úgy tudja megmenteni más ember életét, ha megszakítja a böjtöt, akkor
megtörheti a böjtjét, de azokat a napokat később be kell pótolnia. Vannak olyan muszlimok, akik teljes mértékben mentesülnek a böjt kötelezettsége alól és bepótolniuk sem kell. Ők a gyerekek, akik nem érték el az előírt kort, az értelmi fogyatékosok, akik nem felelősek a tetteikért. Azok a krónikus betegek, akiknél nem várható a gyógyulásuk és olyan idős emberek, akik gyengék a böjtöléshez, szintén mentesülnek a pótlás kötelezettsége alól is, de nekik naponta etetniük kell egy szegény embert, amíg a böjti hónap tart.
.
Ramadánban igyekeznünk kell minél több jó cselekedetet végeznünk, mert ebben az időszakban sokszoros jutalmat kapunk értük Allahtól. Ramadán hónap utolsó tíz éjszakájában Mohamed Próféta sokat imádkozott. Áisa (Allah legyen vele elégedett), a Próféta egyik felesége azt mondta: „Az volt a Próféta szokása, ha megkezdődött Ramadán utolsó tíz éjszakája, hogy megszorította ruháját, virrasztotta éjjelét és felébresztette a családját imádkozni.” Ramadán utolsó tíz éjszakájának egyike az Elrendelés (Qadr) Éjszakája, mely a legjobb egész évben. Ezen az éjszakán jelent meg először Gábriel Mohamednek a Hira-hegy barlangjában. Ezért az utolsó tíz nap éjszakáin ajánlatos i’tikáf-ot végeznünk, amely azt jelenti, hogy Allahhoz való közeledés céljából a mecsetben maradunk és sokat imádkozunk, Koránt olvasunk, vagy részleteket tanulunk belőle. Az Elrendelés Éjszakájának jelei, hogy tiszta, ragyogó, nyugodt éjszaka, melyben sem hőség, sem hideg nem zavar, lecsendesednek a szelek, és a nap, ennek az éjszakának a reggelén olyan, mint a telihold, nincsenek kiágazó sugarai. „Bizony az Elrendelés Éjszakáján küldtük le azt (a Koránt). És honnan tudhatod, mi az Elrendelés Éjszakája? Az Elrendelés Éjszakája jobb, mint ezer hónap. Az angyalok és a lélek leereszkednek akkor, Uruk engedelmével, mindenféle paranccsal. Békesség az, egészen hajnalhasadásig.” (Korán 97:1-5)

2010. augusztus 23., hétfő

Gratulálunk!


Áldások ránk! Három éves a Vapata!

Alaposan megünnepeltük magunkat.
Egy év múlva ugyanitt, ugyanekkor.
De te hozod a tortát.

2010. augusztus 22., vasárnap

Szúfi történet - Núri bej szekrénye


Kép innét.

Egy embernek egy nála jóval fiatalabb felesége volt.

Egy este, mikor a szokásosnál korábban tért haza, hűséges szolgája odament hozzá s azt mondta:
− A feleséged, az úrnőnk, gyanúsan viselkedik. A szobájában tartózkodik ugyanis nagymamád hatalmas szekrényével, amelyben kényelmesen elfér egy ember.
− Mindössze néhány régi hímzés van benne.
− Véleményem szerint jelenleg valami egészen más van benne. Ő pedig nem engedi meg nekem, legrégibb szolgádnak, hogy belenézzek.

Az ember a felesége szobájába ment, és látta, hogy szomorúan üldögél a hatalmas szekrény mellett.
− Megmutatnád, hogy mi van a szekrényben? − kérdezte.
− A szolga gyanúsítgatása miatt, vagy mert nem bízol bennem?
− Nem volna könnyebb egyszerűen csak kinyitni, s nem az indítékokon gondolkodni?
− Nem hiszem, hogy ez lehetséges volna.
− Be van zárva?
− Igen.
− Hol van a kulcs?
A feleség fölmutatta a kulcsot:
− Bocsásd el a szolgát, s akkor odaadom neked.
A szolgát elbocsátották. A nő odaadta a kulcsot, ő maga pedig visszavonult, nyilvánvalóan nagy zavarban.

Az ember hosszasan gondolkodott. Végül hívott négy kertészt a birtokáról, s egy éjjel elszállíttatta a szekrényt, anélkül, hogy kinyitották volna, a birtok egy távoli részére, s elásták.
Soha többet nem beszéltek a dologról.
Gyűjtötte Idries Shah. Magyarra átültette Nagypál Szabolcs.

2010. augusztus 4., szerda

Szúfi történet - A majom és a cseresznye

Kép innét.

Volt egyszer egy majom, aki nagyon szerette a cseresznyét. Az egyik nap megpillantott egy varázslatosan szépet, és lejött a fáról, hogy megszerezze. Kiderült azonban, hogy a cseresznye egy átlátszó üvegben van.
Némi kísérletezés után a majom rájött, hogy meg tudja markolni a cseresznyét, ha bedugja kezét az üvegnyakon keresztül. Így is tett, és megmarkolta a gyümölcsöt. Megdöbbenve vette azonban észre, hogy nem tudja kihúzni kezét az üvegből, ha markolja a cseresznyét, mert az ökle szélesebb, mint az üveg nyaka.

A vadász, aki a csapdát állította, amikor meghallotta a majom nyöszörgését, odament. Az állat megpróbált elmenekülni. Mivel azonban a keze be volt szorulva az üvegbe − ő legalább is ezt gondolta −, nem tudott elég gyorsan szaladni.
Szorosan fogta a cseresznyét, pontosan úgy, ahogy emberünk eltervezte. Nem is kellett nagyon igyekeznie a vadásznak, hogy elkapja őt. Egy pillanattal később pedig hirtelen ráütött a majom könyökére, aki így önkéntelenül elengedte a gyümölcsöt.
Ezzel már a vadászé volt a majom, az üveg s a cseresznye is.
Gyűjtötte Idries Shah. Magyarra átültette Nagypál Szabolcs.

2010. július 9., péntek

A Báb mártírhalála

Kép innét.

Július 9. a Báb (jelentése: Kapu) mártíromságának emléknapja a bahájok számára.
1850-ben Iránban új uralkodó került hatalomra: Násirí’d-Dín sah. Az új király és miniszterei egyre jobban féltek mikor látták, hogy milyen nagy hatást fejt ki a Báb az emberekre. Az országban ugyanis mindenfelé napról napra növekedett a bábik száma. Ez nem utolsó sorban az egyház egyre erősödő szembenállását eredményezte az uralkodó réteggel. Ezért úgy döntöttek, hogy kivégeztetik a Bábot remélve, hogy ezzel előbb utóbb a Báb vallása is veszít majd erejéből, mígnem végleg eltűnik.
Elvitették a Báb-ot a chihríq-i börtönből Tabrízba, ahol házi őrizetbe került. A következő napon a tabrízi főpapság kimondta felette a halálos ítéletet. Báb kivégzésére a katonai kaszárnya terét jelölték ki.
Másnap a Bábot és társait átkísérték a kaszárnyába. Útközben egy ifjúnak, Muhammad ‘Alínak sikerült Bábhoz férkőznie. A lábai elé vetette magát, és könyörgött a Bábhoz, hogy vigye őt is Magával. A Báb fölemelte, és azt mondta:
- Légy boldog. Velem leszel.
Muhammad ‘Alí, most ugyanazokat a szavakat hallotta, mint két évvel korábban álmában, és boldogan állt be a Báb kíséretébe. Azon az éjjelen így szólt a Báb:
- Holnap kivégeznek Engem. Mennyivel jobb is volna inkább valamelyikőtök keze által halni meg.
A súlyos szavak hallatán mindenki mélyen hallgatott. Egyikük sem tudta elképzelni, hogy megölje a Bábot. Ekkor Muhammad ‘Alí fölemelkedett, meghajolt, majd azt mondta:
- Én készen állok rá. Az a kötelességem, hogy engedelmeskedjem Neked. Te parancsolsz, én engedelmeskedem, még ha ez a megölésedet jelenti is.
Erre a Báb így szólt társaihoz:
- Ez az ifjú lesz Vélem holnap.
Eztán az ‘Anís’ (Közeli Jó Barát) címmel illette.
A Báb kivégzésére rendelt osztag ezredese, egy keresztény ember Sám Khán, volt. A Báb színe elé járult, és azt mondta:
- Keresztény vagyok, és semmi gyűlölet nincs bennem Irántad. Ha valóban igaz az Ügyed, tégy valamit, hogy ne nehezedjen rám a Te meggyilkolásod terhe.
A Báb így felelt:
- Tégy eleget kötelességednek. Amennyiben szándékod őszinte, Isten úgy intézi majd, hogy ne te legyél felelős az Én halálomért.
Reggel az őr a Báb-ért ment, hogy a kivégzés helyszínére kísérje. Ő így szólt:
- Nem fejeztem még be a mondandómat.
Az őr erre azt mondta:
- Ez most nem beszélgetésre alkalmas idő. Mennünk kell.
A Báb így felelt:
- Amíg be nem fejeztem, amit elmondani kívánok, földi hatalom Bennem egy szemernyi kárt sem tehet, még ha az egész világ is fog össze Ellenem.
Eztán követte az őrt.
Muhammad ‘Alí ragaszkodott hozzá, hogy a Báb-bal együtt haljon vértanú halált. A kaszárnya pilléréhez erősített kötélen lógatták alá a Báb-ot és Muhammad ‘Alít. A hétszázötven katona három sorban állt fel, és Sám Khán utasítására soronként egymás után adták le lövéseiket. A puskák, abban az időben, a lövésekkor igen nagy füstöt eregettek. Mire valamennyi katona elsütötte a puskáját, a kibocsátott füst megtöltötte az egész kaszárnyát. Senki sem látott még az orráig sem.
Amikor néhány perccel oszlani kezdett a füst, a katonák és a kaszárnya erkélyein összegyűlt több ezer ember csak a nyugtalan Muhammad ‘Alí Zunúzí-t látta ott állni az oszlop alatt. A Bábnak hűlt helye volt. Egy lövedék eltalálta a kötelet és szétszakította. A Báb és Muhammad ‘Alí sértetlenül a földre estek.
- A Báb eltűnt! – kiáltozta mindenki.
Az őrök fejvesztve rohangáltak fel s alá, míg végül egyikük ugyanabban a cellában talált Rá, ahonnan korábban a vesztőhelyre vezették. A Báb így szólt:
- Most már a végére értem mindannak, amit el kívántam mondani. Most már elvégezheted, amire utasítottak.
Az őr a látottak után hazament, és soha többé nem tért vissza munkájához. Sám Khán, a kivégző osztag ezredese is csak ennyit mondott:
- Megtettem kötelességemet, és nem áll szándékomban másodszor is tüzet nyitni a Bábra.
Fogta, elvezényelte katonáit, és elhagyta a kaszárnyát.
Miután Sám Khán távozott, Áqá Ján Big Khamish boldogan jelentkezett a feladatra, és ezt mondta:
- Majd én elvégzem ezt a munkát.
A Bábot és Muhammad ‘Alí Zurúzí-t másodjára is felfüggesztették a pillérhez. Muhammad ‘Alí így szólt:
- Úgy kötözzetek föl, hogy fejem a Báb mellkasán nyugodjon.
Ekkor Áqá Ján Big tűzparancsot adott a századnak. Ez alkalommal a golyók teljességgel darabokra szaggatták testüket, ám a Báb arcát egy lövedék sem találta el. Dél felé járt, amikor a Báb mártírhalált halt. Nem sokkal ezután vihar kerekedett, és a Napot fekete felhők borították el. Oly sötét lett, hogy az emberek még saját otthonaikat sem lelték meg. A vihar és a komor ég észrevétlen adta át helyét az éjszakának.
A Báb és Muhammad ‘Alí Zunúzí testét a külső várárokhoz vitték, és egy gödörbe hajították. Másnap éjjel a bábiknak sikerült a maradványokat elvinni és elrejteni. Ötven éven keresztül rejtegették a Báb testét. Egyik helyről a másikra vitték, míg végül a szent Maradványok ‘Abdu’l-Bahá szolgálata idején Haifába érkeztek, ahol is végső nyugvóhelyre leltek a Báb Sírszentélyében.
A Báb vértanúságáért felelős emberek később aztán valamennyien megkapták büntetésüket. Mírzá Taqí Khán-i-Amír Kabír-t (a miniszterelnököt) másfél évvel később Násirí’d-Dín sah parancsára meggyilkolták. Halálakor azt mondta:
- Országomat hűen szolgáltam. A halálbüntetés azonban az Isteni Igazsággal való szembeszegülésem következménye.
A sah parancsát követve fölvágták ereit, hogy lassan elvérezzen.
Áqá Ján Big Khamsiht ágyúgolyó ölte meg. Ami pedig azokat a katonáit illeti, akik lelőtték a Bábot: nos, közülük még abban az évben meghalt 250, amikor rájuk omlott a fal, amelynek oldalában pihentek. A következő évben, pedig a maradék 500 halt meg kivégzőosztag előtt árulás vádja miatt. Testüket ezután kardokkal szabdalták darabokra. Az emberek azt mondogatták:
- Milyen furcsa, hogy ezek ugyanazok a katonák, akik a Bábot lelőtték.
Az egyházat megrémítették az efféle megjegyzések, és megfélemlítették az embereket, hogy őket is ki fogják végezni, ha sokat beszélnek a dologról. Az emberek ezek után félelmükben semmit sem mertek szólni.

2010. július 6., kedd

Meghívó - A Szekerek Fesztiválja




A Szekerek Fesztiválja - Jagganáth Rátha Yátra

A Rátha Yátra, A Szekerek Fesztiválja, az India észak-keleti részén fekvő Orissza állambeli Jagannáth Puriból származik. Ott található Jagannáth, Krisna rendkívül népszerű formája, akit Indiában minden vaisnava nagy tisztelettel imád. A tiszteletére megrendezett szekérfesztivál minden évben hatalmas tömegeket vonz az Indiai-óceán partján fekvő városkába. Bátyjával, Baladévával (Balarám) és húgával, Subhadrával a Puríban található Jagannáth templom fő istensége. Jagannáth Krisna másik neve, s azt jelenti: “az Univerzum Ura”.

A szekérfelvonulás alkalmával az egyébként csak a templomban látható istenségszobrok - Jagannáth (Krisna), fivére Balarám és húguk Subhadrá - elhagyják megszokott helyüket, hogy egy hatalmas szekérre ülve, és a városon végigvonulva minden élőlényt áldásban részesítsenek. Ezt a három hatalmas szekeret bhakták (hívek) százai kötélen húzzák végig a parádé útvonalán, csodálók, hívek és nézők sorfala között. Menet közben nagy mennyiségű ételt ajánlanak fel az Úr Jagannáthnak a szekéren, és - mint minden vaisnava fesztiválon - később kiosztanak a tömegnek.


Az utóbbi harmincöt évben a Rátha Yátrát világszerte számos városban megrendezték, New Yorkban éppúgy, mint Londonban, Sydney-ben vagy Budapesten. Ez a szabadtéri fesztivál mára nemzetközileg is kedvelt, nagyra értékelt eseménnyé vált.
.
Vajon hogyan kapták meg ezek a múrtik (istenszobrok) jelenlegi formájukat?

Élt egyszer egy Indradjumna nevű király. Az Úr Jagannáth megjelent álmában, s elmondta neki, hogy egy Bakimuhan nevű helyen eljön majd a tengerben úszva, egy hatalmas fatörzs formájában. A király elment erre a helyre, s meg is találta a fatörzset, melyen a kagylókürt, a buzogány, a korong és a lótusz jelei díszelegtek.

Indradjumna király hívatta a legjobb szobrászokat, hogy a fából faragják ki az Úr Jagannáth murtiját. Amint azonban valaki hozzálátott a munkának, vésője darabokra törött. Ekkor egy ismeretlen, természetfeletti erővel rendelkező, öreg szobrász érkezett. Felajánlotta Indradjumna királynak, hogy ha huszonegy napig zárt ajtók mögött dolgozhat, akkor kifaragja a múrtikat. Az öreg szobrász ekkor bevitte a hatalmas fadarabot a templomba, s az ajtókat bezárták mögötte. Tizennégy nap elteltével a szobrász szerszámainak zaja elhallgatott, s a király aggódni kezdett. Türelmetlenségében saját kezével törte fel a templom ajtaját.

Bár a szobrász nyomtalanul eltűnt, Jagannáth, Subhadrá és Balarám három alakja ott állt az oltáron, végtagjaik megmunkálása azonban még nem fejeződött be. A király azt
hitte, hogy mindez az általa elkövetett nagy sértés miatt történt. Az Úr Jagannáth azonban megjelent álmában, s elmondta neki, hogy ne aggódjon, mert Õ örökké létezik ebben a formájában is.



2010. július 5., hétfő

Szúfi történet - A kutya, a bot és a bölcs

Kép innét.

Egy nap egy szúfinak öltözött ember ment az úton, megpillantott egy kutyát, és keményen ráütött a botjával. A fájdalmasan vonyító kutya a nagy bölcshöz futott, a lábai elé vetette magát, és sérült mancsát magasra emelve kérte, hogy tegyen igazságot.

A bölcs összehívta a feleket. A szúfinak öltözött embernek azt mondta:
− Te ostoba! Miként lehetséges, hogy egy oktalan állattal így bántál? Most nézd meg, mit tettél!
A szúfinak öltözött ember azt felelte:
− Nem az én hibám, hanem a kutyáé. Nem jókedvemből ütöttem meg, hanem mert összepiszkította a ruhámat.
A kutya azonban kitartott panasza mellett.

A bölcs ezután a kutyához fordult:
− Ahelyett, hogy a Végső Jóvátételre várnánk, engedd meg, hogy én adjak jóvátételt a fájdalmadért.
A kutya azt felelte:
− Nagy bölcs! Amikor láttam e szúfinak öltözött embert, arra következtettem, hogy nem fog ártani nekem. Ha egy hétköznapi ruhába öltözött embert láttam volna, természetesen nagy ívben kikerültem volna. Az igazi hibám az volt, hogy föltételeztem: ha valaki úgy néz ki kívülről, mint egy bölcs, akkor már biztonságban érezhetem magam. Ha meg szeretnéd büntetni, foszd meg a kiválasztottak ruhájától: vetesd le róla az igaz emberek öltözetét.
.
Gyűjtötte Idries Shah. Magyarra átültette Nagypál Szabolcs.

2010. június 29., kedd

Szúfi történet - A vakok és az elefánt

Kép innét.

Egy város összes lakója vak volt. A király odaérkezett kíséretével és hadseregével, majd letáborozott a sivatagban. Volt egy hatalmas elefántja, melyet a támadásoknál használt, hogy félelmet keltsen az ellenségben.

A város lakói izgatottak lettek és szerették volna látni az elefántot. Közülük hárman nem is bírták türtőztetni magukat, és rohantak mint az őrültek, hogy megtalálják.
Mivel fogalmuk sem volt, hogy milyen alakja van egy elefántnak, vaktában tapogatták a testrészeit.
Amikor visszatértek polgártársaikhoz, kíváncsi csoportok gyűltek köréjük. Mindannyian izgatottan várták, hogy megtudják az igazságot.
Az elefánt alakjáról kérdezősködtek, és figyelmesen hallgatták, amit csak mondtak nekik.

Aki a fülét érte el, azt felelte:
− Az elefánt nagy és érdes állat, hosszú és széles, mint egy szőnyeg.

Aki az ormányát kapta el, azt állította:
− Elmondom nektek az igazat: az elefánt olyan, mint egy egyenes és lyukas cső, szörnyű és romboló erejű.

Aki pedig a lábát fogta meg, azt mondta:
− Az elefánt hatalmas és szilárd, mint egy oszlop.

Gyűjtötte Idries Shah. Magyarra átültette Nagypál Szabolcs.

2010. június 22., kedd

Június 21. Srila Baladeva Vidyabushana születésnapja

Srila Baladeva Vidyabhusana egy nagyon lemondott, tiszta bhakta volt, akiben a hírnév utáni vágynak még a töredéke sem volt meg. Számtalan írása maradt fenn az emberiség javára. Valahogy sosem említette születési helyét vagy mesélt a családi hátteréről, így életének ezen részletei igazából nem ismertek.

A történészek úgy becsülik, hogy valamikor a XVIII. században született, valószínűleg Orisszában. Korán befejezte nyelvtani, költészeti, retorikai és logikai tanulmányait, majd zarándokútra indult. Többek között ellátogatott Tattvavadiszhoz is Dél-Indiába, és így alaposan megismerte Sri Madhvácsárja tanításait. E filozófia mély benyomást tett rá és egyik fő képviselőjévé vált India szerte.

Eljutott Utkaladesába is, ahol találkozott Sri Rasikananda Deva egyik nagy tanítványával, név szerint Sri Radha-Damodara Devával, aki kifejtette a Gaudija Vaisnava filozófiát, ahogy Srí Gaurszundara magyarázta. Ezek a beszélgetések behatoltak a szívébe és felébresztették benne az isten iránti szeretetet. Így néhány nap után avatást kapott a Radha-Krisna mantrával és megkezdte a Sat-sandarbha (Srí Jiva Goszvámi műve) tanulását.

Nagyon rövid időn belül a Gaudiya Vaisnava filozófia kiváló ismerőjévé lett. Tanítója hozzájárulásával és áldásával elment Sri Vrindáváná Dhamába, hogy Srila Visvanatha Cakravarti Thakura alatt tanulmányozza e tanításokat.

Sri Visvanatha Cakravarti Thakura különösen elégedetten látta alázatos, szelíd természetét és a lemondást, illetve a Védák alapos ismeretét, mely jellemezte Baladevát. Gondosan igazította útba őt az acintya-bhedabheda-tattvában. Baladeva teljesen elfogadta a Gaudiya Vaisnava filozófiát és nagy energiával kezdett prédikálni.

Ez idő tájt a Srí tanítványi láncolat tagjai a királyi udvarban, Dzsaipurban némi vitát kezdeményeztek. Panaszolták, hogy mivel a Gaudiya Vaisnaváknak nincs magyarázatuk a Védanta-szútráról (a Védák rövidített lényege), nincsenek felhatalmazva a murti (Isten formáját ábrázoló szobor) imádatára, emiatt az imádatot át kellene adni a Srí tanítványi láncolat számára. Azt is kifogásolták, hogy Srimati Rádharáni és Sri Sri Govinda-Gopinatha együttes imádata a szentírásokban sehol sincs engedélyezve.

A király, Szadacsari Radzsa, a Gaudiya tanítványi láncolaton belül kapott avatást. Így bizalmas üzenetet küldött Vrindavanába, melyben informálta az ottani bhaktákat, hogy mi történt. De ugyanakkor a király kénytelen volt kivinni Radharánit a templomszobából, és felmenteni a bengáliai Gaudiya Vaisnava pudzsárikat (oltári szolgálatot végző papokat) a murti imádatban történő részvétel alól.

Srila Viswanath Cakravartipada ekkor már nagyon idős volt, így ő nem tudott Dzsaipurba utazni. Elküldte hát maga helyett tanítványát, Srí Baladévát, aki teljes mértékben járatos volt a szentírásokban és így képes volt megfelelően szembeszállni a kihívással. Egy nagy gyűlésen olyan erőteljes érveket hozott fel Ramanudzsa követőinek, hogy nem tudtak válaszolni ezekre. Később kifejtette nekik: "A Gaudiya Vaisnava tanítványi láncolat létrehozója, Srí Csaitanja Maháprabhu, a Srímad Bhagavatát, úgy, ahogy Maga Sríla Vjászadéva öszeállította, a Védanta-szútra természetes magyarázataként fogadta el. Ezt a Sat-sandarbha (egy vaisnava szent írása, melyben alapvető teológiai témákat összegez) bizonyítja."

A gyűlésen résztvevő tudósok viszont nem fogadtak el semmi mást a szútrával kapcsolatban, csak a közvetlen magyarázatot. Nem volt más megoldás, Baladéva megígérte, hogy bemutat nekik egyet.

Nagyon megbántva, Srí Baladéva elment Srí Govindaji mandirjába, és miután felajánlotta alázatos hódolatát, informálta Srí Govindát mindenről, ami történt. Azon az éjszakán az Úr megjelent neki álmában s arra utasította, hogy írjon egy magyarázatot a Védánta-szútrához. "Én fogom diktálni neked, hogy mit írj és ezért senki sem lesz képes megtagadni annak elfogadását."

Ilyen csodálatos álom után, Baladéva teljesen felélénkült és úgy érezte megújult erő ömlik szívébe. Elkezdett írni és néhány napon belül elkészült a magyarázattal, melynek 'Sri Govinda Bhasya' címet adta.

Srí Baladéva magával vitte a magyarázatot a Ramanandi tudósok gyűlésére. A magyarázat felolvasása után a tudósok megszólalni sem tudtak. Így a Gaudiya tanítványi láncolat győzelmét hirdették közel s távol és a király, más bhaktákhoz hasonlóan, a boldogság tengerében úszott. A tudósok ezután a 'Vidyabhusana' ("Akinek a tudása a dísze") címet adományozták Srí Baladévának.

Ez a gyűlés 1628. Sakabda évben történt Goltában, nem messze a jelenlegi Dzsaipur várostól. Baladeva Vidyabhusana Vijaya Gopala murtiját állította fel ott a goltai Mandiránál, de e murtik jelenlegi holléte nem ismert. Ettől a naptól kezdve a dzsaipuri Maharadzsa kihirdette, hogy a Srí Govinda áratiját (felajánlások Istennek) kell először elvégezni, és csak azután végezheti áratiját a többi templom.

Miután elfogadták vereségüket, a Ramanandi tudósok kifejezték óhajukat, hogy avatást fogadjanak el Sri Baladeva Vidyabhusanától. Kifejezték arra vonatkozó igényüket is, hogy a négy hiteles tanítványi láncolat közé tartozhassanak. A Srí tanítványi láncolat nagy tekintélynek örvendett és első híve volt a dasya-bhaktinak (az odaadó szolgálatnak).

Dzsaipurból visszatérve Vrindávanába, Srí Baladéva bemutatta a győzelemről szóló igazolást Srila Visvanatha Cakravarti Thakurának és elmesélt mindent, ami történt. Minden bhakta hatalmas eksztázisban volt e hírek hallatán és Cakravartipada teljes áldását adta Srí Baladévának. Sri Baladéva Vidyabhusana ekkor kezdte írni Srila Jiva Gosvami Sat-sandarbhájának magyarázatát.

Baladeva Vidyabhusana a vrindávánai Gokulananda Mandirában levő Sri Jayát és Sri Vijaya Govindát személyesen imádta. Néhány hívő véleménye szerint Sri Baladeva Vidyabhusana állította Sri Syamananda Prabhu, Sri Sri Radha-Syamasundara murtijait.

Miután Sri Visvanatha Cakravarti Thakura kedvtelései véget értek ezen a földön, Sri Baladéva Vidyabhusana lett a Gaudiya Vaisnava tanítványi láncolat következő ácsárjája (a vaisnava szentjeink egy másik neve, mely szó szerint azt jelenti: "aki a példájával tanít").

A Vedanta-syamantaka végén, Sri Baladéva Vidyabhusana így emlékezik meg lelki tanítómesteréről: "Egy brahmana guru, Sri Radha-Damodar Deva, azért küldött engem ide Vrindavanába, hogy bemutassam a Vedanta-syamantaka című művet, amit az ő kegyéből, Srimati Rádharáni örömére alkottam."

Sríla Baladéva Vidybhusana később Srí Govinda dászaként vált ismertté. Két jólismert tanítványa: Srí Vidya dásza és Srí Nandan Misra.

2010. június 7., hétfő

Szúfi történet - A három hal

Kép innét.

Egy tavacskában három hal éldegélt: az okos hal, a csekély értelmű hal és a buta hal. Életük pontosan ugyanúgy folydogált, mint bármely más halé a világon − mígnem egy nap arrafelé járt egy ember.

A. Kezében háló volt, az okos hal pedig látta mindezt a vízből. Eszébe jutottak megpróbáltatásai, a már hallott történetek, és a saját belátása alapján úgy döntött, hogy cselekedni fog.
− Alig van hol elrejtőzni e tóban − gondolta −, ezért inkább halottnak fogom tettetni magam.
Összeszedte minden erejét, kiugrott a tóból, és egyenesen a halász lábai elé pottyant, aki igencsak meglepődött. Ám mivel az okos hal visszatartotta a lélegzetét, a halász azt gondolta, hogy halott, és visszadobta a vízbe. A hal pedig azon nyomban besurrant a part alatt egy kis lyukba, és meghúzta magát.

B. A második, csekély értelmű hal nem egészen értette, hogy mi történt. Odaúszott hát az okos halhoz, és kérdezősködni kezdett.
− Egyszerű − mondta az okos hal −, halottnak tetettem magam, ezért visszadobott.
A csekély értelmű hal azonmód kiszökkent a vízből, pontosan a halász lábaihoz.
− Különös − gondolta a halász −, mindenfelé halak ugrabugrálnak.
A csekély értelmű hal azonban elfelejtette a lélegzetét visszatartani. A halász észrevette, hogy életben van, és berakta a táskájába.
Ezután visszafordult, hogy a vizet kémlelje, de kicsit össze volt zavarodva, mivel halak ugráltak a lába elé, és nem csukta be a táskája fedelét. Mikor a csekély értelmű hal észrevette ezt, szűkösen bár, de ki tudott szabadulni, és ide-oda hánykolódva a homokos parton visszajutott a vízbe. Megkereste az okos halat és lélegzet után kapkodva melléheveredett.

C. A harmadik, buta hal semmit sem értett az egészből, még azután sem, hogy meghallgatta az okos és a csekély értelmű hal történetét. Azok tehát lépésről lépésre ismét mindent végigvettek vele, külön is kiemelve a lélegzet visszatartásának fontosságát, amikor halottnak tetteti magát.
− Nagyon-nagyon köszönöm: most már mindent értek − mondta a buta hal.
E szavakkal kivetette magát a vízből, és épp a halász lába elé érkezett.
A halász pedig, mivel már két halat elveszített, a harmadikat anélkül rakta a táskájába, hogy érdekelte volna, lélegzik-e. Miközben hálóját többször is a vízbe merítette, a két másik hal összekuporodva rettegett a part alatt. A halász táskájának fedele ezúttal teljesen csukva volt.

A halász végül megelégelte a hiábavaló munkát. Behúzta a hálóját, kinyitotta a táskáját, észrevette, hogy a buta hal nem lélegzik, és hazavitte a macskának.
Gyűjtötte Idries Shah. Magyarra átültette Nagypál Szabolcs.

2010. június 3., csütörtök

Szúfi történet - Amikor a vizek megváltoztak

Kép forrása.
Hajdanán egy nagy tanító figyelmeztetéssel fordult az emberiséghez. Egy napon, mondta, a világ összes vize el fog tűnni, kivéve azt, amit egy különleges módon tároltak. Később ismét visszatérnek a vizek, de az már olyan víz lesz, amely bolonddá teszi az embereket.

Csak egyvalaki figyelt oda a figyelmeztetés értelmére: vizet gyűjtött tehát egy hegyi barlangban, és várta, hogy a világ vizei megváltozzanak.

Egyszer csak a folyók kiszáradtak és a kutak elapadtak. Az egyetlen ember pedig, aki odafigyelt a figyelmeztetésre, észrevette ezt, visszavonult barlangjába és tárolója vizét itta.
Egy reggel meghallotta, hogy a vízesések újra zúgni kezdenek, ekkor leszállt a többi ember közé. Azt tapasztalta, hogy teljesen másként gondolkodtak és beszéltek, mint annakelőtte; de egyáltalán nem emlékeztek arra, hogy mi történt velük, sem pedig a figyelmeztetésre. Mikor beszélni próbált velük, rájött, hogy bolondnak tartják, és ellenségesen vagy részvéttel fordulnak felé.

Eleinte semmit sem fogyasztott az új vízből, hanem nap mint nap visszavonult hegyi rejtekébe és tartalékait kortyolgatta. Végül úgy döntött, hogy ő is az új vizet fogja inni, mert nem tudta elviselni a magányt, hogy másként él, viselkedik és gondolkodik, mint a többi ember.

Ivott az új vízből, és ugyanolyan lett, mint a többiek. Lassanként elfelejtkezett saját különleges vizéről, társai pedig úgy tekintettek rá, mint egy bolondra, ki csodálatos módon ismét egészséges lett.
Gyűjtötte Idries Shah. Magyarra átültette Nagypál Szabolcs.


2010. június 2., szerda

Bahá'u'lláh halálának évfordulója

Kép forrása.

Kép forrása.
A harmadik májusi bahá’í ünnep gyászünnep: Bahá’u’lláh halálévfordulója (1892. május 29. hajnali három óra).
Attól a naptól kezdve, hogy Bahá'u'lláh csatlakozott a bábikhoz, szenvedésekkel és száműzetések sorával kellett szembenéznie. Így került a Török Birodalom börtönvárosába, Akkóba is. Itt eleinte az erőd foglya volt, majd évek múlva, mikor a városlakók és a várparancsnok megértették, hogy Ő nem bűnöző, sőt, az emberek üdvösségét kívánja segíteni, enyhült az Őt megbéklyózó szigor. Végül, Bahá’u’lláh már elhagyhatta Akkót és bejárhatta a városközeli helyeket. Miután oly hosszú időt töltött falak közötti rabságban a nyomorúságos városban, végre tölthetett némi időt a természetben és gyönyörködhetett annak szépségében, mely kedvelt időtöltése volt. Életének utolsó éveit, a Bahjí udvarházban töltötte, mely közvetlenül Akkó közelében van. A házat ‘Abdu’l-Bahá szerezte meg hőn szeretett Apjának, először bérelve, majd megvéve azt.
Kép forrása.
A szultán utasításai ezidőtájt még hatályban voltak, és formálisan szigorúan őrzött fogoly volt, de úgy tekintettek rá, mint egy királyra. Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatása ekként változtatta meg az emberek szívét. 1890-ben az angliai Cambridge neves tanára, Edward Granville Browne így írt a történelmi találkozásról Bahá'u'lláhval: A sarokban ahol a dívány a falhoz ért, egy bámulatos és tiszteletre méltó alak ült. Az Arcot, melyre pillantottam, soha nem fogom elfeledni, mégsem tudom leírni. Mélyreható szemei mintha az ember lelkébe láttak volna, nagy szemöldöke erőt és hatalmat sugárzott, homlokának és arcának mély vonalai olyan életkorra utaltak, melyet majdnem derekáig aláhulló bőséges és egybefolyó ébenfekete haja és szakálla szinte meghazudtolt. Nem kellett megkérdezni kinek a színe előtt állok, amint meghajoltam előtte, aki olyan szeretet és áhítat tárgya, amiért királyok irigyelhetik, és uralkodók hiába sóhajtoznak! Egy lágy és alázatos hang hellyel kínált és így folytatta. „Dicsőítessék Isten, hogy ide értél! ... Eljöttél, hogy láss egy foglyot, egy száműzöttet … Mi nem akarunk mást, mint a világ javát és a nemzetek boldogságát, mégis viszály és lázadás szítójának tartanak, rabságra és száműzetésre érdemesnek … Hogy minden nemzet egyesüljön a hitben és minden ember testvér legyen; hogy az emberek közötti szeretet és egység kötelékeit kell erősíteni…– vajon mi ebben az ártalmas? … Mégis úgy lesz; e hiábavaló harcok és pusztító háborúk elmúlnak, és a ‘Legnagyobb Béke’ eljön… Mégis jól látjuk, hogy királyaitok és uralkodóitok kincseiket sokkal bőkezűbben pazarolják az emberi faj elpusztítását szolgáló eszközökre, mintsem arra, ami az emberiség boldogságát mozdítaná elő… E harcoknak, e vérontásnak és ellenségeskedéseknek meg kell szűnni, és az összes embernek egy családdá kell válnia.
Kép forrása.
Élete során ezrek követték őt, és fogoly léte ellenére királyként néztek fel rá. Isten erre a korra rendelt Megnyilvánulása 1892. május 29-én távozott a Mennyei Birodalomba. Hite elterjedt az egész világon, ma is az emberiség egységét, és a világbékét hirdeti.

A Báb kinyilatkoztatása

Báb sírszentélye Haifában.

Májusban három jelentős bahá’í ünnepről is megemlékezünk.
A hónap elején ünnepeljük annak az évfordulóját, hogy vallásalapítónk, Baha’u’llah bejelentette küldetését a Ridván kertben, 23-án pedig egy időben korábbi, de nem kevésbé jelentős eseményt idézünk fel.

Az 1844. különös év volt. A keresztény hívők egy része Amerikában (az adventisták) kiszámították, hogy Jézus Krisztusnak abban az esztendőben kell visszatérnie a Biblia szerint.
A siíta hagyományt követő muszlimok között is volt egy csoport, mely az évszázadokkal korábban „elrejtőzött” 12. imám visszatértét várta ugyanekkorra.

A 18. század végén, egy szent életű tudós, Shaykh Ahmad (Sájh Áhmád) útnak indult, abból a szent meggyőződésből, hogy az iszlám szent könyveiben említett „Megígért” hamarosan megjelenik a Földön. Karbilában (Karbelában) kezdett prédikálni, tanítani. Később egyik hű tanítványával együtt utaztak, imádkoztak és tanítottak. Siyyid Kázim (Szejed Kazem) a mestere halála után Karbilában maradt, és egyik tisztaszívű, nagy tudású tanítványát, Mullá Husaynt (Molá Hoszeint) Iránba küldte. Mindenkit arra ösztönzött, hogy keressék a Megígértet. Mullá Husayn Iránból hazatérve tudta meg, hogy tanítómestere meghalt. Negyven napig imában és meditációban készítette fel szívét a további kutatásra.

Ezután két társával együtt elindult Shíráz városába, mely mágnesként vonzotta őt. Egy késő délután érkeztek a város kapujához, fáradtan, porosan, éhesen. Két társa bement a városba, Mullá Husayn pedig a kapu előtt maradt. Itt lépett hozzá egy zöld turbános fiatalember, aki meghívta szerény otthonába. Siyyid Alí-Muhammad úgy üdvözölte a fáradt utazót, mintha régi barátja lenne. Mullá Husayn kiöntötte neki szíve minden vágyódását a Megígért után, mire a vendéglátója megkérdezte tőle, hogy miről fogják megismerni azt, Akit keres. Az utazó elmondta a mestere szavait: „Nemes család sarja, nagy elődök örököse… olyan tudással rendelkezik, melyet nem iskolában szerzett… nincsen semmi testi hibája.”

Erre Siyyid Alí-Muhammad ezt válaszolta: „Ím lásd, mindezen jelek testet öltöttek Bennem. Ó, te, ki első vagy, aki hisz Bennem! Bizony mondom néked, Én vagyok a Báb, azaz a kapu, mely Istenhez vezet.” A kijelentés, mely szerint valóban Ő a Megígért, l844. május 22-én este hangzott el a fiatal kereskedő szájából. A Báb szerint Ő maga a Kapu, melyen keresztül a béke és az egyetemes testvériség új korszakába juthatunk. Egyúttal megjövendölte azt a nagy Küldöttet, aki nem sokkal utána fog jönni. Ez a nagy Küldött lesz az, aki egyesíti az összes embert és igazságos, tartós békét teremt.

A kinyilatkoztatás után, 40 napon belül Siyyid Kázim még 17 tanítványa ismerte fel egymástól teljesen függetlenül a Bábot. Ő ezután felszólította őket, hogy terjesszék tanításait, és készítsék fel az emberek szívét annak eljövetelére, „Akit Isten ki fog nyilvánítani.”

A Báb megváltoztatta az ima, a böjt, a házasság, a válás és az öröklés muszlim szabályait és szertartásait. Kijelentette, hogy Ő Istentől származó független kinyilatkoztatás hordozója, és egy nálánál nagyobb isteni Hírnök előfutára.

2010. június 1., kedd

Vapatanács

Május 27-én összeült a Vapatanács. Remek ízléssel választottuk ki találkozónk helyszínét: Govinda Vega Sarok. Folyt a lassi, meg a rózsavizes limonádé. Megünnepeltük Munifot, aki aznap tette le doktori szigorlatát, s már el is sietett, mire a fényképezőgép előkerült.

Ötleteltünk, hogy honnét tudnánk egy olyan buddhista tagot szerezni, aki bár eloldotta az összes földi kötőerő kötelékét, mégis elköteleződne mellettünk a következő pár évre.

Megvitattuk az URI-hoz csatlakozás előnyeit s hátrányait, majd nekiláttunk kitölteni a jelentkezési lapokat. Ha minden jól alakul, pár hónapon belül mi leszünk a magyarországi együttműködési körük.

Egy súlyosabb témával zártuk találkozónkat: ki-ki beszámolt arról, hogy vallásán belül milyen szakadások keletkeztek, s mely okok vezettek ezek létrejöttéhez. A kérdéseken keresztül még jobban láttuk egymás vallásában a nehézségeket, küzdelmeket, eretnekségeket, közeledési törekvéseket. Ezek fényében még nagyobb lett a jelentősége és öröme annak, hogy mi mindnyájan itt ülhetünk egy asztal körül, s a szívünkben megfogalmazhatunk egy-egy imát a többi vallásban fellépett szakadások gyógyulásáért.

2010. május 22., szombat

Pünkösd

A kép forrása.

Jézus mennybemenetele után a tanítványok együtt maradtak Jeruzsálemben, és várták a megígért Szentlelket. Pünkösd napján, mikor mindnyájan együtt voltak hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgást tapasztaltak, majd lángnyelvek szálltak le az égből, melyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre. Megteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek el beszélni, úgyhogy a sávuót ünnepére a környező népek közül Jeruzsálembe érkezett zarándokok a saját anyanyelvükön hallották őket Isten fenséges dolgairól beszélni. Egyesek álmélkodtak, mások gúnyolódtak rajtuk, hogy biztos csak édes bortól részegedtek meg.
.
Péter apostol kiállt a nép elé és prédikálni kezdett. A próféták szavával és Dávid zsoltárainak idézésével bizonyította, hogy Jézus az Isten Fia, aki már az idők kezdete óta létezik. Megtérésre szólította fel az embereket. Akik pedig hittek neki és megkeresztelkedtek, mintegy háromezren voltak. Ezért tekintjük ezt az ünnepet a keresztény egyház születésnapjának.
.
Az első keresztény közösségről a következőket tudjuk: Kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dícsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép.
.
Pünkösd ünnepe alapvetően egybeesik a zsidóság sávuót ünnepével, azzal a különbséggel, hogy pünkösd mindig vasárnapra esik.
.
Amiként a zsidóság a Tóra kinyilatkoztatásához köti szervezeti meghatározottságát és létrejöttét mint egy önálló és kiválasztott nép, úgy a kereszténység a Szentlélek kiáradásához kapcsolja az egyház megjelenését. Pünkösd után már nem tanítványok szűkebb vagy tágabb csoportjáról, hanem Egyházról beszélünk.
.
Pünkösd megőrízte a sávuót nyárköszöntő és mezőgazdasági jellegét is, és számos népszokás gazdagítja.
.
Pünkösd ősi könyörgése: Veni Creator Spiritus! (Jöjj, Teremtő Szentlélek!)

2010. május 21., péntek

2010. május 19., szerda

Sávuót



Tegnap kezdődött sávuót ünnepe, mely a zsidóság három zarándokünnepe közül az egyik. Őseink pészah második napján kezdték el az árpa aratását Izraelben, mely sávuótkor, vagyis a hetek ünnepére ért véget és ekkor ehettek először az új kenyérből. Az idő alatt minden nap egy kalászt félretettek, majd hetesével kévébe kötötték őket, s mikor a hetedik kéve is elkészült, a következő, vagyis az ötvenedik napon elkezdődött az ünnep. (Innét ered a keresztény pünkösd neve is, mely a görög pentékoszté (=50) szóból származik.)
Isten e napon adta át a Tórát népünknek, így gondoskodott a politikai szabadítás után (pészahkor ünnepeltük a kimenekítést az egyiptomi fogságból) a lelki szabadulásunkról is. A zsidóság valójában ekkor lett néppé, hiszen a Tórában találhatók meg a törvények, melyek szabályozzák és összehangolják a nép életét.

A hagyomány szerint a Tóra kinyilatkoztatásakor virágba borult a Szináj hegy. Erre emlékezve általánosan elterjedt szokás az otthonok és a zsinagógák díszítése az ünnepre friss lombbal és virágokkal.

Az ünnep első napján a zsinagógákban felolvassák a Tízparancsolatot, melyre ilyenkor a nők is elmennek reggel. Az első éjjel pedig szokás virrasztani és a Tórát, a szent iratokat közösen tanulmányozni, együtt tanulni.

A Tóraadásig nem létezett olyan, hogy rituális vágás (lévén, hogy nem tudták az emberek, mi annak a módja). A Tórát szombaton kaptuk, így aznap már nem lehetett elvégezni a rituális vágást, csak másnap. Innét ered az, hogy az ünnep első napján tejes ételeket eszünk, s csak a másnapján fogyasztunk húsosakat. Egy ízletes étel az ünnepre:
Kreplách kecskesajtkrémmel .
És egy tánc.

2010. május 16., vasárnap

Mennybemenetel

Kép innen.

Csütörtökön ünnepelte a kereszténység Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepét.

Jézus a feltámadása után (melyet húsvétkor ünneplünk) még negyven napig a tanítványaival volt, találkozott velük, tanította őket.

Az utolsó napon az Olajfák hegyén voltak együtt, mikor is a tanítványai lelkére kötötte, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet. Az utolsó párbeszéd pedig így zajlott köztük:

Tanítványai megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?"

Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig."

Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondták: "Miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."

a tanítványok visszatértek a jeruzsálemi szállásukra és az elkövetkező tíz napot imádsággal töltötték, illetve sorsvetéssel megválasztották Mátyást apostolnak (az öngyilkosságot elkövető Júdás helyére). Az így kiegészült tanítványi kör, Máriával, Jézus édesanyjával és más asszonyokkal együtt várták a megígért Szentlélek eljövetelét.

Áldozócsütörtök néven is ismeretes az ünnep.

Jelentőségét az adja, hogy a mennybemenetelével Jézus túllépett a tér és idő kötöttségén, és jelenvalóvá, megtapasztalhatóvá vált azóta mindenütt, ahol tanítványai összegyűltek.

Különlegességét az is adja, hogy azon kevés fő ünnepek egyikének számít a kereszténységben, amely hétköznapra esik.
Az ünnep éneke: Ascensio Domini

2010. május 14., péntek

Ridván

A kép forrása.

A bahájok világszerte április 21. és május 2. között ünneplik meg a Ridván (ejtsd: Rezván) ünnepet, mely a legnagyobb baháj ünnep.

Egy kis történelmi áttekintés az ünnephez:
Bahá'u'lláh-t, vallásunk alapítóját élete folyamán többször száműzték. Először Iránból Bagdadba, majd 1863-ban Konstantinápolyba. Amikor a bagdadiak tudomására jutott, hogy a török szultán Konstantinápolyba akarja száműzni Bahá'u'lláh-t, százával lepték el a város utcáit, hogy tiltakozzanak a döntés ellen. Bahá'u'lláh mielőtt elhagyta volna Bagdadot, a városon kívül a Ridván (jelentése: paradicsom, mennyei öröm) kertben sátorozott, ahol felkészült az előtte álló hosszú útra. Rengeteg ember látogatott el hozzá, hogy még egyszer hallhassa tanításait.
Itt jelentette ki egyik követői csoportja előtt, hogy Ő az, akit Báb megjövendölt: " Akit Isten ki fog nyilvánítani". Ő Isten új megnyilvánulása, aki Istennek eme új, most kezdődő korszakára küldött Üzenetét hordozza.

A nyilvános kinyilatkoztatás tizenkét napig tartott, 1863. április 21-től május 2-ig. Azóta erről az időszakról Ridván ünnep néven minden évben megemlékeznek a baháj hívők. A tizenkét nap közül három számít szentnek: Ridván első, kilencedik és tizenkettedik napja. Ilyenkor a hívek találkoznak, lelki dolgokról és a közösség ügyeiről beszélgetnek. Ezek vidám ünnepek.

E napok azért is fontosak a közösségeink életében, mert ilyenkor választjuk a Szellemi Tanácsokat, akik a közösségi élet irányításáért felelősek lévén, hogy nálunk nincs papság. A Hit nemzetközi irányítója, az Igazságosság Egyetemes Háza e napok alkalmából adja ki az un. Ridván-üzenetet, mely összefoglalja az előző év lelki eseményeit, és útmutatóul szolgál a következő számára.

Az idei Üzenet zárómondatai:
Abdu'l Baha, vallásalapítónk fia mindig arra figyelmeztette a híveket, hogy az egész emberiséget tekintsék egyetlen családnak. "Ne lássatok idegeneket, hanem lássatok minden embert barátnak, mert a szeretet és egység nehezen valósul meg, ha pillantásotokat a másságra szegezitek." Az előző oldalakon megvizsgált minden fejlemény legbensőbb szinten csupán annak az egyetemes szeretetnek a kifejeződése, melyet a Szentlélek erején keresztül lehet elérni. Hiszen vajon nem az istenszeretet égeti-e fel az elidegenedés és megosztottság összes fátylát, és köti össze a szíveket tökéletes egységben? Vajon nem az Ő szeretete-e az, amely a szolgálat ösvényén ösztökél benneteket, és teszi lehetővé számotokra, hogy minden lélekben meglássátok a képességet arra, hogy megismerje és imádja Őt? Vajon nem villanyoz-e fel benneteket a tudat, hogy Megnyilvánulása örömmel viselt el egy szenvedéssel teli életet, mert szerette az emberiséget?
Hallgassátok az ünnep énekét is.

2010. május 5., szerda

Ábrahám karavánja

Ma Pécsre érkezett Németországból A kultúra angyala elnevezésű művészeti terv, melyet két német művész, Gregor Merten és Carmen Dietrich hívott életre. Céljuk az volt, hogy megteremtsék a párbeszéd feltételeit különböző kultúrák és vallások között, s így erősítsék a társadalom befogadókészségét. Műalkotásuk Ábrahám angyalát ábrázolja, mely az iszlám, kereszténység és zsidóság, vagyis az ún. ábrahámita vallások jelképeit hordozó és magába ölelő kerékben ölt testet.
Az alkotást maguk előtt hajtva Essenből indult útnak és tart gyalogosan Isztambul felé az Ábrahám-karaván, összekötve ezzel a 2010-es év három kultúrális fővárosát is. Ma érkeztek meg Pécsre a Kossuth tér - Dóm tér - Kórház tér útvonalán. A Zsinagóga, a Székesegyház és a Jakovali Hasszán dzsámi előtt elkészítették a műalkotás egy-egy homoklenyomatát. Mindhárom esetben az egyházak képviselői fogadták a művészeket. Holnap pedig a városvezetés és a három egyház képviselői előtt az Ágoston téren kiöntik a jelkép fémöntvény változatát is a térkövezetbe.
Kép és infó
innét.

VV

- Hogy hívják a muszlim nyelvművelő műsort?
- Álljunk meg egy szúra!

2010. május 4., kedd

Bhakti-Klub Kerekasztal, Képek, Kérdések s Mese

Ki az ember? (test, lélek, szellem és Isten viszonya)


Mi a jelentősége annak, hogy férfiak és nők vagyunk?

Egymást erősíti vagy gyengíti a vallási és nemzeti önazonosságunk?
Még kitárgyaltuk, hogy mekkora a teremtett világ mérete. Sőt azt is, hogy a magunk körül látható jelek a világ fejlődésére vagy pusztulására utalnak-e.
Kedvenc történetem szabadon idézve Gábortól:
Egy ember megkérdezte Istent, hogy milyen a menny és a pokol?
Ő odavezette emberünket két ajtóhoz, hogy kukkantson be. Az első ajtó mögött egy nagy asztal volt, tetején egy óriási fazék ízletes vega-raguval. Kis csengőszó hallatszott, mely ebédre hívogatott. Sóvárgó szemű, csontsovány emberek gyülekeztek az asztal köré. Mindegyikük kezéhez egy hosszúnyelű kanál volt kötve. Mindegyikük elérte a fazekat és meríteni is tudott a raguból. Ám mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, egyikük sem tudta a kanalat a szájához emelni.
Emberünk megborzongott nyomorúságukat és szenvedésüket látva.
Isten ekkor így szólt: Amit most láttál, az volt a pokol.
Majd mindketten a másik ajtóhoz léptek.
Emberünk szeme elé szinte ugyanaz a látvány tárult. A szoba közepén egy nagy asztal, tetején egy óriási fazék ízletes vega-ragu. Csengőszó. Emberek gyülekeztek. Kezükhöz ugyanolyan hosszú kanalak voltak kötve. De ők vidáman beszélgettek, nevetgéltek, jól tápláltak voltak. Emberünk kérdőn Istenre nézett.
Isten így szólt: Amit látsz, az a mennyország.
Ekkor ő ismét az asztal felé fordította tekintetét, ahol egymást etették a fazék köré gyűlt emberek.

2010. április 27., kedd

VV

Avagy az első vallásközi vicceink, hogy épületesebbé tegyük készülődéseteket a csütörtöki találkozóra:

- Hogy hívják a 3 éves krisnás kisgyereket?
- Óvo das.

- És hogy hívják a német krisnást?
- Derdie das.

2010. április 23., péntek

Programajánló - Vallásközi Kerekasztal


2010. április 29-én 18 órától a Bhakti-klub vendégei leszünk.
A különböző vallások emberképeiről fogunk beszélgetni, kiemelten is a férfiak és nők szerepéről, helyzetéről, illetve a nemzeti és vallási önazonosságtudat kapcsolatáról.
Szeretettel várunk Benneteket!

2010. április 20., kedd

Közösségképek - Iszlám

A muszlim világközösség, az umma arany középúton járó közösség.

A hívők Isten kötelékébe kapaszkodnak, mely egy olyan szilárd pontot jelent, mint a biztonsági kötél a hegymászók számára. Az egész életüket rábízhatják erre az isteni kötélre.

Allah az Ő világosságához vezérli azt, akit akar. A közösség a lámpás. Feladatunk, hogy a többi közösség számára ismét megmutassuk a helyes utat. Az iszlám ugyanis Ábrahám útja, de a próféták útjai szétszaladtak.

Az muszlim világközösség legerőteljesebben és leglátványosabban a mekkai zarándoklatban nyilvánul meg, mikor is a Kába körül mindenki fehér zarándokruhában borul le. Isten előtt nincs fekete vagy fehér, ázsiai vagy európai, gazdag vagy szegény, csak egy közösséget alkotó hívők.

A prófétai hagyományban olvasható, hogy a hívő a másik hívő számára olyan, mint egy épület, egyik része szorosan kapcsolódik a másik részéhez, a hívek mint az épület kövei megtartják egymást. A hívők egymás iránti szeretetükben és egymás iránti könyörületükben olyanok, mint a test, ha a test egy része beteg, akkor a test többi része is álmatlanságról és lázról panaszkodik.

Közösségképek - Baháj

A közösség és a tanítás olyan a hívők számára, mint egy biztos kapaszkodó, mely megtart bennünket a mindennapok viharaiban.

A hívők közössége pedig olyan, mint a kovász. A feladata az, hogy elősegítse az egységet és az együttműködést az emberek között.

A hívők egymást barátnak tartják. Ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy az ember a családjában túl sok mindent megenged magának és a legtöbb veszekedés is a családon belül történik. A barátainkat viszont megválogathatjuk és jóval nagyobb tisztelettel fordulunk feléjük. A barátság jelenti a példát az emberi kapcsolataink számára.

Közösségképek - Brahma Kumaris

A hívők közössége olyan, mint egy család. A lelkek családja.
A közösség számára kétféle kapcsolat létezik. Az első és legfontosabb a lélek és a Legfelső Lélek közötti. A Legfelső Lélek magába foglalja az Apa és az Anya képét is. Ő a gondoskodó, aki minden igényt kielégít. Benne minden lélek megtalálja az elégedettséget.
A második kapcsolatot a lélek és lélek közti jelenti, mely a legteljesebb értelmű mellérendelést tartalmazza. Egymás testvérei vagyunk.

A lélek két szárnyát a jóga és a tanítás jelenti. Ezek arra szolgálnak, hogy a lélek jobbá váljék és vissza tudjon térni a mindnyájunkban jelenlevő isteni minőséghez, az eredeti tökéleteséghez és tisztasághoz. A lélek a Legfelső Lélekben találja meg az igazi helyét.