Egy gazdag tabrizi kereskedő Koniába érkezett, s a legbölcsebb embert kereste, mert nagy gondban volt. Miután megpróbált tanácsot kapni a vallási vezetőktől, jogtudósoktól és másoktól, meghallotta, hogy a bölcs Rúmí a városban van, s el is vitték hozzá.
Ajándékképpen magával vitt ötven aranyat. Amikor megpillantotta a bölcset a szobájában, nagyon meghatódott. A bölcs azt mondta neki:
− Elfogadom az ötven aranyad. De veszítettél kétszázat, és pontosan ezért jöttél most hozzám. Isten megbüntetett téged, és rá akar vezetni valamire. De ezután már minden rendben lesz veled.
A kereskedő elámult azon, hogy a bölcs mennyi mindent tudott róla. A bölcs folytatta:
− Azért vagy gondban, mert hajdanán a keresztény nyugaton láttál egy keresztény bölcset, aki a földön hevert, te pedig leköpted. Menj el hozzá, kérj bocsánatot tőle, s add át az üdvözletemet.
A kereskedő döbbenten állt, hogy a bölcs ennyire olvas a gondolataiban.
− Megmutassuk őt most neked? − kérdezte a bölcs.
Megérintette a szoba falát, a kereskedő pedig látta, hogy a keresztény bölcs éppen egy európai piactéren tartózkodik. A kereskedő kihátrált a szobából, teljesen megrökönyödve.
A kereskedő, amilyen gyorsan csak tudott, a keresztény bölcshöz utazott, akit éppen földre borulva talált. Amint közelebb ment hozzá, a frank dervis azt mondta:
− A muszlim bölcs beszélt velem.
A kereskedő odanézett, ahová a keresztény bölcs mutatott, látta a muszlim bölcset mint egy mozgóképet, amint a következő szavakat mondja:
− Akár rubint, akár kavics, Isten hegyén van elég hely, van hely mindenkinek.
A kereskedő elvitte a keresztény bölcs üdvözletét a muszlim bölcsnek, és csatlakozott a tanítványok koniai közösségéhez.
Gyűjtötte Idries Shah. Magyarra átültette Nagypál Szabolcs. Kép innét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése