Pünkösd

A kép forrása.

Jézus mennybemenetele után a tanítványok együtt maradtak Jeruzsálemben, és várták a megígért Szentlelket. Pünkösd napján, mikor mindnyájan együtt voltak hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgást tapasztaltak, majd lángnyelvek szálltak le az égből, melyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre. Megteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek el beszélni, úgyhogy a sávuót ünnepére a környező népek közül Jeruzsálembe érkezett zarándokok a saját anyanyelvükön hallották őket Isten fenséges dolgairól beszélni. Egyesek álmélkodtak, mások gúnyolódtak rajtuk, hogy biztos csak édes bortól részegedtek meg.

.

Péter apostol kiállt a nép elé és prédikálni kezdett. A próféták szavával és Dávid zsoltárainak idézésével bizonyította, hogy Jézus az Isten Fia, aki már az idők kezdete óta létezik. Megtérésre szólította fel az embereket. Akik pedig hittek neki és megkeresztelkedtek, mintegy háromezren voltak. Ezért tekintjük ezt az ünnepet a keresztény egyház születésnapjának.

.

Az első keresztény közösségről a következőket tudjuk: Kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dícsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép.

.

Pünkösd ünnepe alapvetően egybeesik a zsidóság sávuót ünnepével, azzal a különbséggel, hogy pünkösd mindig vasárnapra esik.

.

Amiként a zsidóság a Tóra kinyilatkoztatásához köti szervezeti meghatározottságát és létrejöttét mint egy önálló és kiválasztott nép, úgy a kereszténység a Szentlélek kiáradásához kapcsolja az egyház megjelenését. Pünkösd után már nem tanítványok szűkebb vagy tágabb csoportjáról, hanem Egyházról beszélünk.

.

Pünkösd megőrízte a sávuót nyárköszöntő és mezőgazdasági jellegét is, és számos népszokás gazdagítja.

.

Pünkösd ősi könyörgése: Veni Creator Spiritus! (Jöjj, Teremtő Szentlélek!)

VV

Sávuót

Tegnap kezdődött sávuót ünnepe, mely a zsidóság három zarándokünnepe közül az egyik. Őseink pészah második napján kezdték el az árpa aratását Izraelben, mely sávuótkor, vagyis a hetek ünnepére ért véget és ekkor ehettek először az új kenyérből. Az idő alatt minden nap egy kalászt félretettek, majd hetesével kévébe kötötték őket, s mikor a hetedik kéve is elkészült, a következő, vagyis az ötvenedik napon elkezdődött az ünnep. (Innét ered a keresztény pünkösd neve is, mely a görög pentékoszté (=50) szóból származik.)

Isten e napon adta át a Tórát népünknek, így gondoskodott a politikai szabadítás után (pészahkor ünnepeltük a kimenekítést az egyiptomi fogságból) a lelki szabadulásunkról is. A zsidóság valójában ekkor lett néppé, hiszen a Tórában találhatók meg a törvények, melyek szabályozzák és összehangolják a nép életét.

A hagyomány szerint a Tóra kinyilatkoztatásakor virágba borult a Szináj hegy. Erre emlékezve általánosan elterjedt szokás az otthonok és a zsinagógák díszítése az ünnepre friss lombbal és virágokkal.

Az ünnep első napján a zsinagógákban felolvassák a Tízparancsolatot, melyre ilyenkor a nők is elmennek reggel. Az első éjjel pedig szokás virrasztani és a Tórát, a szent iratokat közösen tanulmányozni, együtt tanulni.

A Tóraadásig nem létezett olyan, hogy rituális vágás (lévén, hogy nem tudták az emberek, mi annak a módja). A Tórát szombaton kaptuk, így aznap már nem lehetett elvégezni a rituális vágást, csak másnap. Innét ered az, hogy az ünnep első napján tejes ételeket eszünk, s csak a másnapján fogyasztunk húsosakat. Egy ízletes étel az ünnepre:

Kreplách kecskesajtkrémmel .

És egy tánc.

Mennybemenetel

Kép innen.

Csütörtökön ünnepelte a kereszténység Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepét.

Jézus a feltámadása után (melyet húsvétkor ünneplünk) még negyven napig a tanítványaival volt, találkozott velük, tanította őket.

Az utolsó napon az Olajfák hegyén voltak együtt, mikor is a tanítványai lelkére kötötte, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet. Az utolsó párbeszéd pedig így zajlott köztük:

Tanítványai megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?"

Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig."

Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondták: "Miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."

a tanítványok visszatértek a jeruzsálemi szállásukra és az elkövetkező tíz napot imádsággal töltötték, illetve sorsvetéssel megválasztották Mátyást apostolnak (az öngyilkosságot elkövető Júdás helyére). Az így kiegészült tanítványi kör, Máriával, Jézus édesanyjával és más asszonyokkal együtt várták a megígért Szentlélek eljövetelét.

Áldozócsütörtök néven is ismeretes az ünnep.

Jelentőségét az adja, hogy a mennybemenetelével Jézus túllépett a tér és idő kötöttségén, és jelenvalóvá, megtapasztalhatóvá vált azóta mindenütt, ahol tanítványai összegyűltek.

Különlegességét az is adja, hogy azon kevés fő ünnepek egyikének számít a kereszténységben, amely hétköznapra esik.

Az ünnep éneke: Ascensio Domini

Ridván

A kép forrása.

A bahájok világszerte április 21. és május 2. között ünneplik meg a Ridván (ejtsd: Rezván) ünnepet, mely a legnagyobb baháj ünnep.

Egy kis történelmi áttekintés az ünnephez:

Bahá'u'lláh-t, vallásunk alapítóját élete folyamán többször száműzték. Először Iránból Bagdadba, majd 1863-ban Konstantinápolyba. Amikor a bagdadiak tudomására jutott, hogy a török szultán Konstantinápolyba akarja száműzni Bahá'u'lláh-t, százával lepték el a város utcáit, hogy tiltakozzanak a döntés ellen. Bahá'u'lláh mielőtt elhagyta volna Bagdadot, a városon kívül a Ridván (jelentése: paradicsom, mennyei öröm) kertben sátorozott, ahol felkészült az előtte álló hosszú útra. Rengeteg ember látogatott el hozzá, hogy még egyszer hallhassa tanításait.

Itt jelentette ki egyik követői csoportja előtt, hogy Ő az, akit Báb megjövendölt: " Akit Isten ki fog nyilvánítani". Ő Isten új megnyilvánulása, aki Istennek eme új, most kezdődő korszakára küldött Üzenetét hordozza.

A nyilvános kinyilatkoztatás tizenkét napig tartott, 1863. április 21-től május 2-ig. Azóta erről az időszakról Ridván ünnep néven minden évben megemlékeznek a baháj hívők. A tizenkét nap közül három számít szentnek: Ridván első, kilencedik és tizenkettedik napja. Ilyenkor a hívek találkoznak, lelki dolgokról és a közösség ügyeiről beszélgetnek. Ezek vidám ünnepek.

E napok azért is fontosak a közösségeink életében, mert ilyenkor választjuk a Szellemi Tanácsokat, akik a közösségi élet irányításáért felelősek lévén, hogy nálunk nincs papság. A Hit nemzetközi irányítója, az Igazságosság Egyetemes Háza e napok alkalmából adja ki az un. Ridván-üzenetet, mely összefoglalja az előző év lelki eseményeit, és útmutatóul szolgál a következő számára.

Az idei Üzenet zárómondatai:

Abdu'l Baha, vallásalapítónk fia mindig arra figyelmeztette a híveket, hogy az egész emberiséget tekintsék egyetlen családnak. "Ne lássatok idegeneket, hanem lássatok minden embert barátnak, mert a szeretet és egység nehezen valósul meg, ha pillantásotokat a másságra szegezitek." Az előző oldalakon megvizsgált minden fejlemény legbensőbb szinten csupán annak az egyetemes szeretetnek a kifejeződése, melyet a Szentlélek erején keresztül lehet elérni. Hiszen vajon nem az istenszeretet égeti-e fel az elidegenedés és megosztottság összes fátylát, és köti össze a szíveket tökéletes egységben? Vajon nem az Ő szeretete-e az, amely a szolgálat ösvényén ösztökél benneteket, és teszi lehetővé számotokra, hogy minden lélekben meglássátok a képességet arra, hogy megismerje és imádja Őt? Vajon nem villanyoz-e fel benneteket a tudat, hogy Megnyilvánulása örömmel viselt el egy szenvedéssel teli életet, mert szerette az emberiséget?

Hallgassátok az ünnep énekét is.

Ábrahám karavánja

Ma Pécsre érkezett Németországból A kultúra angyala elnevezésű művészeti terv, melyet két német művész, Gregor Merten és Carmen Dietrich hívott életre. Céljuk az volt, hogy megteremtsék a párbeszéd feltételeit különböző kultúrák és vallások között, s így erősítsék a társadalom befogadókészségét. Műalkotásuk Ábrahám angyalát ábrázolja, mely az iszlám, kereszténység és zsidóság, vagyis az ún. ábrahámita vallások jelképeit hordozó és magába ölelő kerékben ölt testet.
Az alkotást maguk előtt hajtva Essenből indult útnak és tart gyalogosan Isztambul felé az Ábrahám-karaván, összekötve ezzel a 2010-es év három kultúrális fővárosát is. Ma érkeztek meg Pécsre a Kossuth tér - Dóm tér - Kórház tér útvonalán. A Zsinagóga, a Székesegyház és a Jakovali Hasszán dzsámi előtt elkészítették a műalkotás egy-egy homoklenyomatát. Mindhárom esetben az egyházak képviselői fogadták a művészeket. Holnap pedig a városvezetés és a három egyház képviselői előtt az Ágoston téren kiöntik a jelkép fémöntvény változatát is a térkövezetbe.
Kép és infó innét.

VV

- Hogy hívják a muszlim nyelvművelő műsort?
- Álljunk meg egy szúra!

Bhakti-Klub Kerekasztal, Képek, Kérdések s Mese

Ki az ember? (test, lélek, szellem és Isten viszonya)

Mi a jelentősége annak, hogy férfiak és nők vagyunk?

Egymást erősíti vagy gyengíti a vallási és nemzeti önazonosságunk?

Még kitárgyaltuk, hogy mekkora a teremtett világ mérete. Sőt azt is, hogy a magunk körül látható jelek a világ fejlődésére vagy pusztulására utalnak-e.

Kedvenc történetem szabadon idézve Gábortól:

Egy ember megkérdezte Istent, hogy milyen a menny és a pokol?
Ő odavezette emberünket két ajtóhoz, hogy kukkantson be. Az első ajtó mögött egy nagy asztal volt, tetején egy óriási fazék ízletes vega-raguval. Kis csengőszó hallatszott, mely ebédre hívogatott. Sóvárgó szemű, csontsovány emberek gyülekeztek az asztal köré. Mindegyikük kezéhez egy hosszúnyelű kanál volt kötve. Mindegyikük elérte a fazekat és meríteni is tudott a raguból. Ám mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, egyikük sem tudta a kanalat a szájához emelni.

Emberünk megborzongott nyomorúságukat és szenvedésüket látva.

Isten ekkor így szólt: Amit most láttál, az volt a pokol.

Majd mindketten a másik ajtóhoz léptek.

Emberünk szeme elé szinte ugyanaz a látvány tárult. A szoba közepén egy nagy asztal, tetején egy óriási fazék ízletes vega-ragu. Csengőszó. Emberek gyülekeztek. Kezükhöz ugyanolyan hosszú kanalak voltak kötve. De ők vidáman beszélgettek, nevetgéltek, jól tápláltak voltak. Emberünk kérdőn Istenre nézett.

Isten így szólt: Amit látsz, az a mennyország.

Ekkor ő ismét az asztal felé fordította tekintetét, ahol egymást etették a fazék köré gyűlt emberek.