Mennybemenetel

Kép innen.

Csütörtökön ünnepelte a kereszténység Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepét.

Jézus a feltámadása után (melyet húsvétkor ünneplünk) még negyven napig a tanítványaival volt, találkozott velük, tanította őket.

Az utolsó napon az Olajfák hegyén voltak együtt, mikor is a tanítványai lelkére kötötte, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet. Az utolsó párbeszéd pedig így zajlott köztük:

Tanítványai megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?"

Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig."

Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondták: "Miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."

a tanítványok visszatértek a jeruzsálemi szállásukra és az elkövetkező tíz napot imádsággal töltötték, illetve sorsvetéssel megválasztották Mátyást apostolnak (az öngyilkosságot elkövető Júdás helyére). Az így kiegészült tanítványi kör, Máriával, Jézus édesanyjával és más asszonyokkal együtt várták a megígért Szentlélek eljövetelét.

Áldozócsütörtök néven is ismeretes az ünnep.

Jelentőségét az adja, hogy a mennybemenetelével Jézus túllépett a tér és idő kötöttségén, és jelenvalóvá, megtapasztalhatóvá vált azóta mindenütt, ahol tanítványai összegyűltek.

Különlegességét az is adja, hogy azon kevés fő ünnepek egyikének számít a kereszténységben, amely hétköznapra esik.

Az ünnep éneke: Ascensio Domini