Tegnap kezdődött sávuót ünnepe, mely a zsidóság három zarándokünnepe közül az egyik. Őseink pészah második napján kezdték el az árpa aratását Izraelben, mely sávuótkor, vagyis a hetek ünnepére ért véget és ekkor ehettek először az új kenyérből. Az idő alatt minden nap egy kalászt félretettek, majd hetesével kévébe kötötték őket, s mikor a hetedik kéve is elkészült, a következő, vagyis az ötvenedik napon elkezdődött az ünnep. (Innét ered a keresztény pünkösd neve is, mely a görög pentékoszté (=50) szóból származik.)
Isten e napon adta át a Tórát népünknek, így gondoskodott a politikai szabadítás után (pészahkor ünnepeltük a kimenekítést az egyiptomi fogságból) a lelki szabadulásunkról is. A zsidóság valójában ekkor lett néppé, hiszen a Tórában találhatók meg a törvények, melyek szabályozzák és összehangolják a nép életét.
A hagyomány szerint a Tóra kinyilatkoztatásakor virágba borult a Szináj hegy. Erre emlékezve általánosan elterjedt szokás az otthonok és a zsinagógák díszítése az ünnepre friss lombbal és virágokkal.
Az ünnep első napján a zsinagógákban felolvassák a Tízparancsolatot, melyre ilyenkor a nők is elmennek reggel. Az első éjjel pedig szokás virrasztani és a Tórát, a szent iratokat közösen tanulmányozni, együtt tanulni.
A Tóraadásig nem létezett olyan, hogy rituális vágás (lévén, hogy nem tudták az emberek, mi annak a módja). A Tórát szombaton kaptuk, így aznap már nem lehetett elvégezni a rituális vágást, csak másnap. Innét ered az, hogy az ünnep első napján tejes ételeket eszünk, s csak a másnapján fogyasztunk húsosakat. Egy ízletes étel az ünnepre:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése