Az egyiptomi Dhun-Nun így magyarázta el egy példabeszédben, hogy miként tett szert tudásra a fáraók titkos irataiból.
Volt egy mutatóujjat ábrázoló szobor, amelynek fölirata ez volt:
− Üss e pontra a kincsért.
Eredete már homályba veszett, de nemzedékek egész sora kalapálta a megjelölt helyet. Mivel azonban a lehető legkeményebb kőből faragták, semmi hatást nem értek el, a szöveg értelme homályban maradt.
A bölcs, szemlélődésbe merülve a szobor előtt, az egyik délben észrevette, hogy a mutatóujj árnyéka, melyet évszázadokon keresztül figyelmen kívül hagytak, a szobor alatti padlón egy ponthoz vezetett.
Miután megjelölte a helyet, beszerezte a szükséges szerszámokat, majd apró ütésekkel föltérképezte a követ, amelyről kiderült, hogy rejtekajtó egy földalatti barlanghoz. A barlangban pedig különleges eszközök voltak, amelyek alapján meg tudta érteni a fáraók üzenetét.
Volt egy mutatóujjat ábrázoló szobor, amelynek fölirata ez volt:
− Üss e pontra a kincsért.
Eredete már homályba veszett, de nemzedékek egész sora kalapálta a megjelölt helyet. Mivel azonban a lehető legkeményebb kőből faragták, semmi hatást nem értek el, a szöveg értelme homályban maradt.
A bölcs, szemlélődésbe merülve a szobor előtt, az egyik délben észrevette, hogy a mutatóujj árnyéka, melyet évszázadokon keresztül figyelmen kívül hagytak, a szobor alatti padlón egy ponthoz vezetett.
Miután megjelölte a helyet, beszerezte a szükséges szerszámokat, majd apró ütésekkel föltérképezte a követ, amelyről kiderült, hogy rejtekajtó egy földalatti barlanghoz. A barlangban pedig különleges eszközök voltak, amelyek alapján meg tudta érteni a fáraók üzenetét.
Gyűjtötte Idrie Shah. Magyarra átültette Nagypál Szabolcs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése