Kép forrása. 
Kép forrása. A harmadik májusi bahá’í ünnep gyászünnep: Bahá’u’lláh halálévfordulója (1892. május 29. hajnali három óra).
Attól a naptól kezdve, hogy Bahá'u'lláh csatlakozott a bábikhoz, szenvedésekkel és száműzetések sorával kellett szembenéznie. Így került a Török Birodalom börtönvárosába, Akkóba is. Itt eleinte az erőd foglya volt, majd évek múlva, mikor a városlakók és a várparancsnok megértették, hogy Ő nem bűnöző, sőt, az emberek üdvösségét kívánja segíteni, enyhült az Őt megbéklyózó szigor. Végül, Bahá’u’lláh már elhagyhatta Akkót és bejárhatta a városközeli helyeket. Miután oly hosszú időt töltött falak közötti rabságban a nyomorúságos városban, végre tölthetett némi időt a természetben és gyönyörködhetett annak szépségében, mely kedvelt időtöltése volt. Életének utolsó éveit, a Bahjí udvarházban töltötte, mely közvetlenül Akkó közelében van. A házat ‘Abdu’l-Bahá szerezte meg hőn szeretett Apjának, először bérelve, majd megvéve azt.
A szultán utasításai ezidőtájt még hatályban voltak, és formálisan szigorúan őrzött fogoly volt, de úgy tekintettek rá, mint egy királyra. Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatása ekként változtatta meg az emberek szívét. 1890-ben az angliai Cambridge neves tanára, Edward Granville Browne így írt a történelmi találkozásról Bahá'u'lláhval: A sarokban ahol a dívány a falhoz ért, egy bámulatos és tiszteletre méltó alak ült. Az Arcot, melyre pillantottam, soha nem fogom elfeledni, mégsem tudom leírni. Mélyreható szemei mintha az ember lelkébe láttak volna, nagy szemöldöke erőt és hatalmat sugárzott, homlokának és arcának mély vonalai olyan életkorra utaltak, melyet majdnem derekáig aláhulló bőséges és egybefolyó ébenfekete haja és szakálla szinte meghazudtolt. Nem kellett megkérdezni kinek a színe előtt állok, amint meghajoltam előtte, aki olyan szeretet és áhítat tárgya, amiért királyok irigyelhetik, és uralkodók hiába sóhajtoznak! Egy lágy és alázatos hang hellyel kínált és így folytatta. „Dicsőítessék Isten, hogy ide értél! ... Eljöttél, hogy láss egy foglyot, egy száműzöttet … Mi nem akarunk mást, mint a világ javát és a nemzetek boldogságát, mégis viszály és lázadás szítójának tartanak, rabságra és száműzetésre érdemesnek … Hogy minden nemzet egyesüljön a hitben és minden ember testvér legyen; hogy az emberek közötti szeretet és egység kötelékeit kell erősíteni…– vajon mi ebben az ártalmas? … Mégis úgy lesz; e hiábavaló harcok és pusztító háborúk elmúlnak, és a ‘Legnagyobb Béke’ eljön… Mégis jól látjuk, hogy királyaitok és uralkodóitok kincseiket sokkal bőkezűbben pazarolják az emberi faj elpusztítását szolgáló eszközökre, mintsem arra, ami az emberiség boldogságát mozdítaná elő… E harcoknak, e vérontásnak és ellenségeskedéseknek meg kell szűnni, és az összes embernek egy családdá kell válnia.
Kép forrása.Élete során ezrek követték őt, és fogoly léte ellenére királyként néztek fel rá. Isten erre a korra rendelt Megnyilvánulása 1892. május 29-én távozott a Mennyei Birodalomba. Hite elterjedt az egész világon, ma is az emberiség egységét, és a világbékét hirdeti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése