Kép innét.Egy város összes lakója vak volt. A király odaérkezett kíséretével és hadseregével, majd letáborozott a sivatagban. Volt egy hatalmas elefántja, melyet a támadásoknál használt, hogy félelmet keltsen az ellenségben.
A város lakói izgatottak lettek és szerették volna látni az elefántot. Közülük hárman nem is bírták türtőztetni magukat, és rohantak mint az őrültek, hogy megtalálják.
Mivel fogalmuk sem volt, hogy milyen alakja van egy elefántnak, vaktában tapogatták a testrészeit.
Amikor visszatértek polgártársaikhoz, kíváncsi csoportok gyűltek köréjük. Mindannyian izgatottan várták, hogy megtudják az igazságot.
Az elefánt alakjáról kérdezősködtek, és figyelmesen hallgatták, amit csak mondtak nekik.
Aki a fülét érte el, azt felelte:
− Az elefánt nagy és érdes állat, hosszú és széles, mint egy szőnyeg.
Aki az ormányát kapta el, azt állította:
− Elmondom nektek az igazat: az elefánt olyan, mint egy egyenes és lyukas cső, szörnyű és romboló erejű.
Aki pedig a lábát fogta meg, azt mondta:
− Az elefánt hatalmas és szilárd, mint egy oszlop.
Gyűjtötte Idries Shah. Magyarra átültette Nagypál Szabolcs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése