Szúfi történet - Amikor a vizek megváltoztak

Kép forrása.

Hajdanán egy nagy tanító figyelmeztetéssel fordult az emberiséghez. Egy napon, mondta, a világ összes vize el fog tűnni, kivéve azt, amit egy különleges módon tároltak. Később ismét visszatérnek a vizek, de az már olyan víz lesz, amely bolonddá teszi az embereket.

Csak egyvalaki figyelt oda a figyelmeztetés értelmére: vizet gyűjtött tehát egy hegyi barlangban, és várta, hogy a világ vizei megváltozzanak.

Egyszer csak a folyók kiszáradtak és a kutak elapadtak. Az egyetlen ember pedig, aki odafigyelt a figyelmeztetésre, észrevette ezt, visszavonult barlangjába és tárolója vizét itta.
Egy reggel meghallotta, hogy a vízesések újra zúgni kezdenek, ekkor leszállt a többi ember közé. Azt tapasztalta, hogy teljesen másként gondolkodtak és beszéltek, mint annakelőtte; de egyáltalán nem emlékeztek arra, hogy mi történt velük, sem pedig a figyelmeztetésre. Mikor beszélni próbált velük, rájött, hogy bolondnak tartják, és ellenségesen vagy részvéttel fordulnak felé.

Eleinte semmit sem fogyasztott az új vízből, hanem nap mint nap visszavonult hegyi rejtekébe és tartalékait kortyolgatta. Végül úgy döntött, hogy ő is az új vizet fogja inni, mert nem tudta elviselni a magányt, hogy másként él, viselkedik és gondolkodik, mint a többi ember.

Ivott az új vízből, és ugyanolyan lett, mint a többiek. Lassanként elfelejtkezett saját különleges vizéről, társai pedig úgy tekintettek rá, mint egy bolondra, ki csodálatos módon ismét egészséges lett.

Gyűjtötte Idries Shah. Magyarra átültette Nagypál Szabolcs.